Fényben úszó terem közepén
Boldog párok suhannak körbe.
Lassú táncuk uralja az éjt
A zene ma este lelkeket tölt be.
Lassan lépdelünk a maszkabál alatt,
Fekete ruhánk nem illik ide.
Örömteli színkavalkádban egy falat
Gyász kettősünk holt szíve.
Sápadt arcunkra nem merészkedik
Az, kit mosolyként ismertünk egyszer.
Bálozók által lassan tekintetik
Két élveholt, s rettegve bújnak össze.
Rémület cseppje mérgezi szívüket,
Amidőn éjfélkor lekerül az álarc.
Sápadt bőrünkön érezzük vérüket,
Méterekről, az éhség régóta mar.
S amint hátrálva helyet hagynak nekünk,
Intünk a szobor zenészeknek.
Gyászosan lassú keringőbe kezdünk,
Ezzel keltünk még nagyobb döbbenetet.
Lassan siklik két vértestvér centiméterekkel a parkett felett,
S nem tudatosul bennük, magukra hozták ezzel a végzetet.
12 hozzászólás
Nekem a vámpír kifejezéssel nincs problémám egy versben, ha azt elvonatkoztatva, metafóraként használja valaki… de te nem ezt tetted, hanem a szó szoros értelmében vett, horrorisztikus figurákat jelenítetted meg, ezáltal nekem semmi mondanivalót nem sugároz. Vagy tévedek, és nem látok a sorok közé? Elképzelhető.
Szia! Ahogy olvastam a verset, rájöttem, hogy nagyon hasonlít egy másik műre! Ha olvastál már Ady-verseket, talán találkoztál a Lédával a bálban c. alkotásával. Az eleje kísértetiesen hasonlít rá, de ez nem rossz, sőt! Hasonló a stílusod Adyéhoz, és ez tetszik, mivel ő a kedvencem. Így tovább!!!!!! puszi: Doreen
Csaba: Hát igen, sajnálom, ennek a versnek nem elvonatkoztatott mondanivalója van, csak egy szeletet enged láttatni az általam oly nagyra becsült fantáziavilágból, a vámpírokéból. Ha egyszer egy olyan mű is kezedbe kerül, ami nem gonosz, horrorisztikus figura szempontjából ábrázolja ezeket a lényeket, hanem megpróbálja elmondani, milyen lehet az örökléttel, az örökös éhséggel, és a folyamatosan növekvő erővel megbírkózni, talán másképp látod majd a versemet. Erősen tudom ajánlani Anne Rice-t, zseniális vámpírkönyvei vannak.
Doreen: Köszönöm, a Lédával a bálban c. verset nem ismerem, de ezután biztosan elolvasom:)
megmondom őszintén, nekem a tököm tele ezekkel a vámpíros versekkel. annyira idegen a kultúránktól, hogy még szavunk sincs rá. egyértelműen az amerikai filmipar hatása és semmi köze a versnek Adyhoz.
szakadjunk már el egy kicsit a fantasy-sablonoktól.
Ami azt illeti, nem mondtam, hogy a versnek köze van Ady-hoz, csak azt, hogy az ő egyik versére emlékeztet, de mindegy, látom, nem jött át neked. Egyébként hadd írjon mindenki arról amiről neki jól esik.
Armand, én nem teljesen úgy értettem a vámpír dolgot, hogy a szó szerinti vámpírokról olvasnék, és nem is az úgynevezett “nem gonosz oldalukról”. De ha valaki a vámpír kifejezést pl. a vérszívóval azonosítja, akkor bizony rengeteg vámpír él a világon. Én olyasmire gondolom, hogy akár egy rosszakaró, vagy az emberek általában, akik “egymás vérét szívják”, vagy akár egy ironikus “szerelmes” vers egy nem szeretett, sőt idegesítő, levakarhatatlan lányról, stb. Én ennyire átvitt értelemben gondoltam. Ahogy a már említett Ady is elvonatkoztatott, pl. a Héja-nász az avaron c. versében sem valódi héjákról ír. Nem tudom, kapizsgálod-e, mire gondolok. Csak mert a vámpírtörténetek nem igazán irodalom. Én azt a ponyva kategóriába sorolom. Szórakoztató lehet (nekem spec nem az), de akkor sem művészi alkotás.
Értem mire gondoltál a metaforikus vámpír alatt, és valahol igazad is van a vámpírirodalommal kapcsolatban. Én azért nem sorolom a ponyva közé, mert engem nagyon el tud gondolkodtatni, mindig is foglalkoztattak az olyan dolgok, amik sosem válhatnak valóra, egyik kedvenc kérdésem marad a “Mi lenne ha?”.
Armand! TE vagy a kedvencem! 🙂
Szia. Mikor elkezdtem olvasni az első sort, kicsit megdobbant a szívem. Van egy versem, ami hasonlóan kezdődik, nagyon fura érzés, hasonló a gondolkodásmódunk. Kevencem a Vámpír krónikák!
Én nem nevezném “az amerikai filmipar hatásának”, sem pedig “fantasy-sablonnak”. Szerintem tehetséges vagy, nyilván sokat fogsz még fejlődni, és egyre jobbak lesznek a verseid. Ami pedig a témaválasztást illeti, azzal sincs semmi baj. Szeretem, ha legalább az irodalomban néha el lehet rugaszkodni kicsit a valóságtól, és használni azt a bizonyos FANTÁZIÁT, amit sajnos néhányan leszólnak…
Egyszóval: tetszett! 🙂
Ez alapvetően az egyik legjobb vámpíros vers, amit eddig olvastam. Tetszik a vers gördülékenysége, és a használt költői eszközök.
Az egyetlen, ami kissé lehozott a földre, amit utána a kommentekben olvastam. Szerintem egy vers az egy vers, és mentesnek kell lennie minden magyarázattól, főleg az alkotó részéről. Azt hallottam egyszer, amivel egyet is értek, hogy annál nincs jobb,mint mikor egy versnek mondanivalója van, de ha az alkotó akar mondani valamit a verssel, az már régen rossz. Ha valaki elkezdi pedzegetni, hogy mire is gondoltál, mikor az adott verset leírtad, ajánlom Ady híres mondását: “Gondolta a fene”
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem jobb hagyni, hogy egy vers önmagáért beszéljen, mert pl most nekem elég nagy csalódás volt azt olvasni, hogy nincs különösebb mondanivalója, holott én láttam benne, méghozzá nagyon is elvonatkoztatottat.
Azt hogy nincs különösebb mondanivalója úgy értettem, hogy nem akartam vele mondani semmit. Tehát részemről nincs semmilyen mondanivalója. Az, hogy neked milyen mondanivalót hordoz, az a te saját életfelfogásod és gondolkodásod függvénye. Kösz a kritikát