Van a semmi, mint egy tárgy.
Zsúfolt, fáradt mindennapok
ólommá őrlik a csendet,
alig lélegző percek peregnek.
Megszoktam már, hogy élek.
Összeszaladnak a mondatok,
a szavakat mindet lenyelem,
magamra gyújtom csendben
az összes elhibázott versem.
Nem tegeződöm a csodával,
mert van a semmi, nem lehet
megírni, terhes a Nappal, az éj
a Holddal, illat a rozmaringgal.
Terhes a semmi, angyalaimmal.
8 hozzászólás
Kedves Ica! Ez a semmi azért nem semmi, ahogy szoktuk mondani. Tele van valamivel, hogy is fejezzem ki: "elhibázott" verseiddel , Nappal, Holddal, angyalokkal, -ahogy írod! És valami végtelen magány és őrlődés hatja át, melynek kínja hozzánk, olvasókhoz is elhatol! Szeretettel olvastam. Igaz, jó vers! -én
Kedves Laci!
Most egy kicsit el vagyok szomorodva, lehet, hogy ezek a szürke, élmény nélküli napok. Van, hogy úgy érzem, nem is tudok írni, vagy azt, hogy minek.
Örülök, hogy olvastál.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Ica, kedves! Van egy sorod, sallangmentes, egyszerű, hétköznapi szavak. Már én is régóta kerestem, mert benne van az emberi létezés lényege: "Megszoktam már, hogy élek."
Köszönöm: Kati
Kedves Kati!
Ez a kifejezés valóban egyszerű beletörődés, abban a helyzetben, amikor írtam.Majd jönnek szebb napok.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica!

Köszönöm.
Ha az ember képes felnőni önmagához, akkor megbízik angyalaiban.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Én köszönöm, hogy olvastad.
Jó, hogy egyetértünk.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica!
Végtelen szomorúság hatja át a versed. Nem is csoda, ezek a szürke téli napok elő hozzák az emberből a keserűséget, de a szépséget ugyancsak. Mert minden keserűségük ellenére, szépségesek soraid.
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Nagyon várom, hogy jöjjön a tavasz, de nem úgy néz ki. Nagy késéssel megjött az igazi tél. Remélem nem tart sokáig.
Ölellek szeretettel: Ica