Van aki

Van aki takarja a 'vakságot',
Van aki tagadja a valóságot.
Meghajtja magát,
Motyog holmi badarságot.
Talán Istenre esküszik…
Nem köszön…
El sem búcsúzik.

A valóság bántja a szemét…
Jobb lenne bárki,csak ne ez a szemét.
Míg pilláit kissé lesüté…
Folt ne essék a becsületén.

Az álnok szót elnyeli…
Magyarázni sem kell neki.
Az igazságtól fél…
Elfogad dajka mesét.

Ők nevettek míg sírtam én,
Nem szóltam…
Nyeltem könnyedén.
Mintha kést szúrtak volna belém…
Véreztem csendesen befelé.

Sírtam és zokogtam az ég felé.
Megváltást vártam a múltamért…
A jelenért…
Elvetélt csókokért…
Mindenért ami szent…
S lettem másoktól szennyesebb.

Le tettem bűnt és haragot…
Mostam a piszkot mi rám tapadt.
Le vettem szégyen érzetem…
Itt állok teljesen meztelen.
Hibám és erényem az enyém…
Megalkudtam én már mindenért.
Magamban hordom a hitemet..
Lassan viszem a keresztemet.

Van aki takarja a 'vakságot',
Elétek tárom a valóságot…
Az vesse rám az első követ,
Aki nálam tisztább, s nem bűnösebb.