Van egy sziget

Van egy sziget valamerre…
A senkitől meg nem lelve,
nem is kell, hogy megkeresse.

Van egy sziget valamerre.
Váram, házam-ott a helye.
Soha onnan elmehetve!

Kietlen és kopár, kihalt.
Nem lelsz itten ételt, ítalt.
A mindenki rég elinalt.

Ez a sziget mindenetlen,
én vagyok itt az egyetlen,
nem tagadom, beismerem.

Én itt élek e szigeten,
körbevesz a mindenetlen.
Ide vajon hogy jöhettem?

Miért jöttem vajon ide?
Űzött a Van nagy semmije.
Vonzott, hívott a Senkise.

Így rendelé sors és isten.
Magánykodjam e szigeten.
Kell és szabad mit megtennem?

Itt vagyok hát a szigeten.
Nincsen velem az Eszter sem.
Magam elê elképzelem.

Ír és rajzol kezem porba.
Elolvasni ki? Ki fogja?
Amíg a szél el nem hordja?

Felkiáltok az egekbe:
ki ottan vagy, most gyere le!
Van-e bárki, ki megtegye?

Körbejárom a szigetet.
Álmosodom, pihenhetek.
Megálmodlak benneteket.

Nem tudom, hogy léteztek-e…
De oly nagyon bízom benne!
S hiszem azt, hogy eljöhetve…

….

Létnek titkát megfejtettem.
Nincs akinek kihirdessem,
de én tudom, ez lényegem!

Élek, halok a szigeten.
Körülöttem a tenger. Nem?
Nem úszhatom s repülhetem.

Most hatalmas vihar támad,
elsöpri a házam, házad.
Nem vagy képes, hogy megálljad.

Világ zuhog a tengerbe
hiába rakd két kezedre.
És a sziget elsüllyedve!

Holttetemem elsodródva.
Messziföldi bölcs partokra.
Valaki ott elhantolja.

S valaki más előássa
mint a holdat éjszakára.
Feltámasztja! Jól csinálja.