Sötét az ég, a pernye száll fejünk felett,
koromba, füstbe fúlva már az otthonunk.
Küszöbre térdelünk, mi, vándor emberek,
"az Úr hozott" helyett csak átkokat kapunk.
Az asszony éhezik, a férfi káromol,
az égiek felé csupasz ököllel int.
Miért e vándorút, ha célja nincs sehol,
ha Isten elhagyott, ha senki sem segít?
6 hozzászólás
Gratulálok, nagyon átjött a versed kedves Kati!
Szeretettel gratulálok
Ica
Köszönöm, Ica, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Mennyir igaz!
Sajnos!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Örülök, hogy egyetértünk.
Szeretettel: Kati
Rakovszky Zsuzsa meg, Péterfy Gergely könyveit olvastam nemrég. (Kígyó árnyéka, meg a kitömött barbár.) Kísérteties a hasonlóságuk, versedhez. Persze írásod napjainkban is lejátszódhat! Mindenesetre, ütött a versed!
szeretettel: túlparti
Az otthontalanság borzalmas érzés lehet. sajnos minden kornak megvoltak a maga kitaszítottjai. Köszönöm, hogy elolvastad.
Kati