Ha az ember magányos vándorol
megáll az utca szegletén
végignéz
a hűvös házsoron
de nincs neki a kapuk előtt
s a kerítéseken se
szól ki senki
béna éjszaka függ a tájon
és perceit a szív csak eldübörgi
mintha lenne valaki
aki figyelne
mintha lenne valaki aki várna
de senki sem szól
Fölakasztja magát a hold is a fákra
ős malom őröl körbe-körbe
és férgek másznak a ló paták nyomában
5 hozzászólás
" de nincs neki a kapuk előtt
s a kerítéseken se
szól ki senki
béna éjszaka függ a tájon
és perceit a szív csak eldübörgi
mintha lenne valaki
aki figyelne
mintha lenne valaki aki várna
de senki sem szól
Fölakasztja magát a hold is a fákra
ős malom őröl körbe-körbe
és férgek másznak a ló paták nyomában "
Ez így nekem zseniális, benne minden költészet, magány, József Attila is.
hú, nagyon tetszett.
virtuális barátsággal: Gergely
Szia István! 🙂
Ez a versed engem is eltalált. Monotóniája árasztja a magányt, nyirkos pokrócként telepedik rám, fullaszt.
Elérted célod a mondanivalóval. A többi versed is mélyebb értelmet nyer általa, mert számomra ez egy fontos láncszem a megértésükhöz.
Picit elbizonytalanított, hogy benne hagytál egy nagy kezdőbetűt. Szerintem véletlen volt (Fölakasztja), mert az összes többi az általad meghatározott formához igazodik.
A zárásnál talán jó lett volna egy pont, de a "körbe-körbe" miatt akár el is maradhat. Talán nem véletlen, hogy lebegőre hagytad, de nekem ott hiányérzetem támadt. Egy "…" is kiváltaná.
Ha így szántad, akkor bizony kíméletlen a vers.
A címen szerintem változtatnod kellene, mert ebben a formában kioltja a vers lényegét.
Na, a végén még azt hiszed, hogy nem tetszett. :)))
Dehogynem! Ütős vers, rengeteg bent maradt tartalékkal.
Szeretettel: Kankalin
Sötét, mint egy ravatal. Már-már ijesztő. Azt hiszem megfogtad a magány lényegét.
Üdv: István
Köszönöm!
István
Kiváló vers, tetszik a stílusod. Gratulálok. Üdvözöllek ☺