Várak.
Ti örökös nyugodtak.
Fújhat szél, lehet fagy,
De a Vár marad.
Várak.
Ti örökös fürkészek.
Lehet nyár, vagy az ég szórhat havat,
De a Vár marad.
Várak.
Ti örökös várakozók,
Ha felemeled hangod, az ellen szalad,
De a Vár marad.
Várlak.
Te örökös vándor,
Bárhova szaladsz,
A Várad marad.
2 hozzászólás
Szia! Imádom a várakat, erről írtam az egyik szakdogám. 🙂
Amúgy az eleje nagyon tetszik, a vége kevésbé, talán mert nem értem a személyváltást. Az első 3 verszakban a vár a vers tárgya, róla és hozzá szólsz, de az utolsóban már nem, hanem egy harmadikhoz, és ez engem zavar, bár a szójáték a várral találó.
Na, ilyen hozzú kommentet se írtam még! :))
Üdv, Poppy
A személyváltást tényleg nem használom gyakran mert nem igazán szeretem, de azt hittem egyértelmű: az első 3ban engem várnak, a harmadikban pedig én várok (kicsit leegyszerüsítve). Kicsit utalva az élet körforgására. Köszi, hogy írtál.