Futnak sorban, egyre gyorsabban az évek,
ránc egyre gyűlik, s egyre búsabb az ének.
Tegnap aranysárga volt az ősz, változunk,
ma tél van, mindent hó fed, csönd van, álmodunk.
Békés otthon tornácán mereng az apó,
vele szeretetben szelíd szívű anyó.
Könnyben úszik szemük, ahogy múltat nézik,
lelkük nemes, békés, tán a reményt védik.
Mennyi mindent megélt fájós lábuk, hátuk,
velük vénült takaros, nádtetős házuk.
Csak egy rigó volt, ki látogatta őket,
aztán egyszer csak csend lett, s ő se jött többet.
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
"Képről írt vers ed nagyon hatásos!
Nagyon,nagyin tetszett!
"Mennyi mindent megélt fájós lábuk, hátuk,
velük vénült takaros, nádtetős házuk.
Csak egy rigó volt, ki látogatta őket,
aztán egyszer csak csend lett, s ő se jött többet."
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, örülök hogy tetszett a versem! Köszönöm az idézést is:)
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
Szia Suzanne! A versed békés, derűs nyugalmat áraszt. Minden és mindenki békében teszi a dolgát. Minden illeszkedik a természet rendjébe. Barátsággal gratulálok: Madár.
Kedves Madár!
Köszönöm szépen a gratulációt! 🙂
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa