Valami jöhetne, úgy zúg e csendhomály!
Valami színes kéne a fény rend fokán.
Ölel mereven a vad színlelt nyugalom:
erőt feszítve ráz, zord lőporos sorsom.
Most megállt az idő, vajon hova tovább?
Magányában vétkezik, az, ki álmot vár?
Hideg leplek közt rám tört furcsa látomás…
Keres havas peronon eltűnt láz nyomát.
Valaki jöhetne! Ha szíve zakatol!
Gyógyírt lelkekre és bizsergést marandót!
Gőzmeleget! Mely fagyban forrót is csenne!
Selymes titkot sínpárban, azt hó ne fedje.
10 hozzászólás
Kedves Panka!
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Köszönöm soraid kedves Harcsa! Egy képről írtam, mely egy állomást annak havas peronját mutatta.
Örülök, hogy olvastad!
szeretettel-panka
Felfokozott ez a várakozás, mutatja a sok felkiáltójel, kedves Panka, érzi az olvasó, hogy válaszúthoz érkeztél. Az állomás mindig az elválás, választás jelképe, valami elmúlik, valami kezdődik…
Kedves Irén!
A verset egy képről írtam, ami ilyen hangulatot idézett bennem mikor ránéztem. Persze ettől még igazad van, én is így gondolom.
Gyermekkoromban sokat lógtam az állomáson. (most jövök rá nem véletlen) !!!
Köszönöm figyelmedet és gondolataidat!
szeretettel-panka
Szeretettel olvastam a versedet kedves Panka!
Mindegy, hol várakozunk, de a magány a legrosszabb.
Üdv: Ica
Igazad van kedves Ica! Köszönöm, hogy nálam időztél!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Néha jó a magány, a várakozás! Aztán még jobb, ha érkezik hozzánk valaki! A selymes titkot meg kell osztani valakivel…
üdvözlettel: hundido
Aha 🙂 igen ez így van! Köszönöm soraid kedves hundido!
szeretettel-panka
Valódi érzelmeket váltanak ki belőlem a verseid..
Jolcsi
Kedves Jolcsi ez a vers egy kép szüleménye, a hangulat az érzés pedig a versben a képről, meg kicsit magamból is ha a képen látható havas peronon állnék. Igen, sejtem, hogy …
szeretettel-panka