Csillagok mosolyát hűs homlokán hordja,
Szendergő dombokon osonnak angyalok,
Szárnyukkal libbentik most álmaim tova.
Betoppan szobámba, simítja szívemet,
Gyertyát gyújt, majd új életet mesél belém,
Álmok közt valóság: kézen fogva vezet,
Lassan visszatér a vesztettnek hitt remény.
Magány volt a társam, évek hosszú során,
Nem hittem, hogy jöhet még életembe fény,
Most eljöttél, itt vagy, karod ölel puhán…
Tudod: már tovaléptem életem delén,
Nem éreztem még így soha senkit talán,
Nyarat varázsoltál szívem fagyos telén!
6 hozzászólás
Remek szonett, kedves dreaming!
Pontos, ritmusos, szépen rímelő, hangulata "nyarat varázsol" pedig karácsonyi…
Szia kedves Irén!
Az attól lehet, hogy kisugárzott a szívemből :)))))
Köszönöm a szép szavakat
Szia "dreaming"!
Pompás szonetted minden sora érett gondolatot hordoz magában. Andalítóan lírai és gyönyörű a lezárás is. Örömmel olvastam.
((Zoli
Szia kedves Zoli!
Igazán örülök, ha így látod!
Köszönöm a kedves szavakat
Üdv: Éva
"Álok közt valóság: kézenfogva vezet"
Biztos ez érzéstől, valóban "Varázs szonett"
Gratula Neked!
Szia kedves Dóra!
Igen – most ez az "érzés" diktál – szerencsére
Köszönlek!