Ha egyszer varázsa bekerít,
Nem szabadulsz tőle,
Minden éjjelen, s nappalon,
Megáll hirtelen az élet.
Átjár az érzés,
Hideg és meleg borzongás egyszerre,
Rózsaszín ködben teljesen elveszve.
Volt már erre példa,
Talán egyetlen egyszer,
Valahogy most egészen más,
Magasba emel, a fellegbe reptet,
Ma magához ölel, holnap sem enged,
Csak van, lesz, szorít, el nem ereszt.
Gyulai Bettina