Odakint kegyetlen csönd pulzál,
odúban lomha kuvik bujkál.
Lelkem dobban, jég tükrét nézve,
hol csipkés tiarák igéznek.
Bőröm bősz szelek csípik, marják,
havas ormokat varrják, szabják.
Kopasz erdő jajgat, könnyezik,
borostyánok óvják, ölelik.
Halkan, titokban suttog a szél,
a föld reszket, kósza nap alél.
Csak varjak ropják vadul táncuk,
nem bánják, hogy őket csodáljuk.
Hozzá kurjongatnak, kárognak
és hóbundáért sóvárognak.
Ám a télnek mozog a foga,
jönni új életnek van joga.
Ezért búcsúzik, búvalbélelt,
gyémánt ruhája agyoncsépelt.
Immár nem vitázik, nem pöröl,
egy újszülött tavaszt üdvözöl.
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Ismét egy nagyon szép természeti írás!
"Kopasz erdő jajgat, könnyezik,
borostyánok óvják, ölelik.
Halkan, titokban suttog a szél,
a föld reszket, kósza nap alél."
csodaszép sorok!
Szeretettel gratulálok:sailor
´Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, és az idézést.
Nagyon örülök, annak, hogy ez a versem is tetszett.
Kellemes és szép napokat kivánok, jó egészséggel.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Kedves Suzanne! Szép verset írtál ezúttal is. Jól leírod az őszt, a telet es az különösen tetszik, hogy a végén előkerül a tavasz is. Üdvözöljük mind az újszülött tavaszt! Barátsággal: Madár.
Kedves Madár!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, örülök, hogy teszett a versem.
Kellemes és szép napokat kivánok, jó egészséggel.
Üdvözlettel: Zsuzsa