ha az esti
csendben
hűvös szellő
rebben
s még a nyárról
susognak a fák
amikor a táj még
tobzódik
a szerelemben
mielőtt
beköszönt
az őszi halál
várlak én
várlak én
magamba zárlak
várlak én akkor is
ha vége lesz
a nyárnak
ha még nem
hullik a fákról
a levél
várlak téged
akkor is ha
ősz lesz
akkor is
ha hiába várlak én
1 hozzászólás
Tetszett a versed!
Szép ez a feltétlen szerelem!