Agyamba fúródott, holt könnyek,
szememből tajtékzó dallamok
a magány mocsarába löknek,
rám vihognak sötét ablakok.
Utcafény a holddal andalog,
felver mindent szívemnek zaja,
torkomban hiányod kavarog,
vérző lelkemmel várlak haza.
Várlak haza
By Andika
12 hozzászólás
Szia!
Érzem versedből az esti várakozás hangulatát, amikor minden idegszáladdal arra figyelsz, hogy kedvesed hazatérjen. Nagyon jó vers!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália! Örülök, hogy ezt érezted belőle! Köszönöm, hogy olvasol!
nagyon szép ez a vers, szinte látom magamelött a várakozást..gratulálok neked!
Szia Andika! Nagyon jó a versed! Szépek a képek, jók a rímek és az egész jó úgy ahogy van! Grat! Gy.
Igazi esti várakozás,
s a boldog féltés,
melytől éleszt
lelkedben féltést!
Remek vers!
Látom a képeket magam előtt!
Gratula!
Köszönöm a hozzászólásaitokat! 🙂
Szép, szép…
Én is csak ezt tudom mondani. Tetszik! 🙂
Szia!
Nagyon szép a versed, jó lehet hozzád megérkezni.
Maristi
Nagyn megható, mély érzésekről tesz tanúbizonyságot a versed. Gratulálok: Colhicum
A tömörsége és a jó ritmusa
fogott meg.
Ügyi
Szirom
Szia!
Nekem különösen az első versszak jelzős szerkezetei (vagy is kell mondani) tetszenek, annyira szokatlanok, hogy szinte mellbevágnak. De az egész igazán jól sikerült. Gratula.
Poppy
Irigylem azt aki hozzád hazatérht:)))