ez az idő, merev szobor-
testem fázik a szokatlan
hidegben, s míg lankadatlan
várom a meleggel tűzdelt
napokat – mi rég feltüzelt,
ölelés hamvába hullva
didergek és várlak újra.
Várlak újra
By Ligeti Évaez az idő, merev szobor-
testem fázik a szokatlan
hidegben, s míg lankadatlan
várom a meleggel tűzdelt
napokat – mi rég feltüzelt,
ölelés hamvába hullva
didergek és várlak újra.
6 hozzászólás
Évike!
Szép szerelmes verset írtál. Ha a hamu alatt ott a parázs akkor nem kell sokáig dideregni, talán lángra lobban megint.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Kedves szavaidnak nagyon örülök:)))
Köszönöm figyelmed.
Szeretettel: Éva
Nagyon szép szerelmes vers, öröm volt olvasni.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Kedves tőled, hogy érdeklődéssel olvasod verseim. Köszönöm bíztató szavaid:)))
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Hideg napokon nagyon kellemes visszagondolni szép emlékeinkre és vágyakozva- visszavárni azt, kit annyira szerettünk. Remélem, visszajön?!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ez a pillanatnyi hangulatom tükrözi…
Köszönöm kedves szavaid:))
Szeretettel: Éva