Várlak Vággyal
Vágyak, vágyak, mindig csak vágyak!
Ha nem vagy itt, akkor is itt látlak,
S rád gondolva szívemet, elöntik a vágyak!
Szenvedéllyel vágyom, édes kicsi szádat!
Vágyom szívedet, tiszta lelkedet,
Selymes testedet, hófehér kebledet!
Kényeztetném tested, minden földi jóval,
Lelked becézgetném, halk szerelmes szóval!
Vágyam csitítgatnám, habselyem testeddel,
Édes ajkaiddal, gyönyörű kebleddel!
Lelkem oda adom, lelkedért cserében,
Hogy vágyam elolvadjon, csókjaid hevében!
Szenvedéllyel vágyom minden mozdulatod,
Mikor vágyaink hevében, magad oda adod!
Tébolyult elmével birtokomba veszlek!
A gyönyör otthonába, repítve fel lelked!
A földön te vagy, számomra a legszebb,
Életem csodáit neked köszönhetem!
Nem csoda, hogy várlak, vággyal, szenvedéllyel,
Hisz tőled kaptam eddig a legtöbb kedvességet!
2 hozzászólás
Nagyon szép szerelmes verset írtál, talán az utolsó rím "sántít".
Ettől függetlenöl gratulálok.
Gyönyörű és szabályos formában alkotott vers. Örülhet, akinek írták.
Üdv. Kata