Álom nem száll a szememre,
Mert a lelkem ott van vele
Oly rég láttam már a Kedvest,
Hiánya rám telepedett
Nincs nélküle gondolatom,
Megidézem, szinte látom
Majd kinyitom a szememet,
A valóra ráébredek
Hogy elhagyott, az nem lehet…
Most is érzem, fogja kezem
Valamit kellene tenni…
Oly jó lenne együtt lenni
A sors inge úját rángatom,
Segítsen kínzó bajomon.
Egyre csak azt várom, vágyom,
A mosolyát, mikor látom…
5 hozzászólás
Kedves Dóra!
Aranyos verset írtál a vágyakozásról, remélem hamarosan teljesül!
Barátsággal Panka!
Köszönöm panka!
Jó volna…:)
Kedves Dóri!
Talán nem is olyan rég ment el, csak egy szerelmesnek a percek is hosszúnak tűnnek.
Nagyon erős a vágyakozás a versedben. Kívánom, hogy minél előbb találkozzatok.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Talán valóban úgy van…
Köszönöm, hogy olvastad,
na és a kívánságodat:)
Nagyon vársz, valamit vissza, de ha nem jön akkor is begyógyul a seb, persze a heg örökre ottmaradhat, és igen, sajnos sokszor fel is szakadhat…Ez így van, de Te nagyon szereted a kirepült madarad, és szépen gondolsz rá, szépen írsz róla, hátha rábírja ez a sok szeretet, a "visszafordulóra"!
Üdvi: d.p.