Szítsd a parazsat, hadd égjen,
de ne öntsd le, onts még, szikrázz.
Tündökölni sose szégyen,
Játssz a szavakkal tovább, játssz!
Remény indája hálóz be,
nem pöffeszkedő folyondár,
nem táncolhatsz pengeélen –
verslábon biztosan megállsz.
Védelmezz, maradj ősanya,
hajlékot adj, ahogy tufa.
Írd a lélek barlangrajzát.
Fokozz; árassz, mint dús patak,
lobbants lángot a szó alatt.
Vas harcod edzetté formáz.
9 hozzászólás
Hát nemmondom elmés egy szonett, mi tolladat elhagyta! Többször elolvastam talán megértettem a mondanivalóját, nekem a szó, és a versírás harca jelenik meg e költői művedben!
Gratulálok! Zoli
Kedvs Zoli!
Ha valaki tehetséges valamiben, és azt abbahagyja, az egyértelmű veszteség. Ez a vers amolyan buzdítás lenne, hogy le ne tegye a tollat. Vas harca edzetté formáz mindenkit, erről sorai árulkodnak. Remélem, végül sikerüt megértettetnem Veled a mondanivalóját. Az már nem jó mű, ha meg kell magyarázni, nem?
Üdvözöllek,
A.
Kedves Andrea!
Szerintem a műved attól is értékes, hogy én nem egészen úgy láttam, ahogy Te, sőt az igazi érték a költészetben, gondolom, az is, hogy többféle értelmet tükröz és ad az olvasónak. Bár én nem értek annyira hozzá bevallom, azért is vétettem az értelmezésben, vagyis abban ahogy te értetted, tollad kifejeződését.
Szívből írom, hogy nagyon ügyes vagy! Sok Szépet Neked! Zoli
Kedvs Zoli!
Azt hiszem, én is úgy gondolom, ahogy Te. Sokszor pont ez a szép a költészetben, hogy annyi féleképpen lehet értelmezni. Ezt azért is mondom, mert velem folyamatosan előfordul, hogy mást "viszek bele" a versbe, mint amit az alkotója akart láttatni velem. Azért legalább hasson, adjon valami pluszt. Na, ettől jó szerintem.
A.
Kedves Andrea!
Nem rég olvastam a versed címét és a versedet.
Kedves és nemes gesztus volt szerintem ez a vers részedről.
Ági
Kedves Ági!
Mindenki arról ír, ami megfogja. Ez esetben nem tudtam szótlan maradni.
Köszönöm szavaid.
A.
Mindig csodáltam a régi idők kovácsait, akik (mint pl. Fazola Henrik) kecses kacsokat, szélfútta indákat formáztak a vasból. Úgy képzeltem, hatalmas emberek. Szálló szikrák közt hajladoznak, nagyokat csapnak a világra a kalapáccsal. Előttük meghajlik az anyag, mert az ő hatalmuk isteni. Mégsem durvák. Könnyed elegancia, formai tökély, a részletek finom kidolgozottsága az erényük.
Különös, de ezt az erőt a költőkön nem a karizom rejti. Mulatságos, ha egy poéta a mellét döngeti, atlétikus termetével kérkedik és a karizmát mutatja.
Eszembe jut a sántikáló Petőfi, a madárcsontú József Attila, avagy egyetemi éveimből a legkedvesebb tanárom, Lator László, aki szintén nem díjbirkózó alkat, de az óráin mindenkit elvarázsolt a verstudásával.
És itt van Vesztergom Andrea, a parazsat szító, lánglobbantó, Fazola-kapukat formázó verskovács. Nem tudom, hány kiló. Talán 50 is van. Vaságyastul.
A költők ereje legbelülről jön. A többi csak anyanyelvtudás. "Csak".
Gratulálok a versedhez, Andrea!
Kedves Zoltán!
Valóban nem a karizom tömege, a súly alapján választ az ember a versek között. Egy alkotás megszületése viszont felér azzal a munkával, amit pl. egy kovács végez. Lehet, rutinból, lehet erején felül teljesít, de a végeredményt nézve ugyanaz a kettő.
Köszönöm építő jellegű hozzászólásodat, ami nem utolsó sorban kitünő írói vénáról árulkodik.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Druszádnak, versed címzettjének továbbítottam a verset. Ő azon kevesek közé tartozik, akit meghatnak az ilyen gesztusok. Biztosan érzékeled, hogy mélységeket jár be és mostanában nem látható az irodalommal kézenfogva. Nagyon szépen köszöni a verset, s tudom, hogy nagyra tart Téged. A többit privátban.