holdfény üt rést agyamba s a tört éjszakába
torkomba csordulnak le csillagok százai
nem maradtak az éjnek
csak csupasz vázai
váz
By Hangaholdfény üt rést agyamba s a tört éjszakába
torkomba csordulnak le csillagok százai
nem maradtak az éjnek
csak csupasz vázai
17 hozzászólás
Nagyon jól "lecsupaszítottad". Remek!
köszönöm Gyömbér, a versedet is 🙂
Hanga
Ki az a valaki?
Mindegy :), jó vers!
Tittttok- mondta Hanga 🙂
Köszi Boer!
-Tittttok? -szomorodott el Boer, és az egyik sarokba guggolt, ahol még azóta is sír szegény.
Ne sírj Boer drága, ha megkérdeznéd "vki"-t, örülnél, hogy nem Te vagy az.
Ki a sarokból! Ez parancs! Olvasni akarok!
Hanga
Kedves Hanga!
Kiváló vers.Gratulálok!
Santiago, köszönöm 🙂
Hanga
Kedves Hanga!
Csodálatos az írásod!
Szívből gratulálok, s köszönöm, hogy olvashattalak!
Üdv,
Zsolt
Kedves Zsolt!
Nagy öröm, hogy mindig visszatérsz, köszönöm!
Hanga
Amikor tehetem, jövök, Hozzád pedig mindig benézek…:)))
Ez vers a javából! Nagyon irigyellek, micsoda gondolataid vannak, akárcsak Gyömbérnek.:)
Üdv: Colhicum
Köszönöm Colhicum!
Hanga 🙂
szia Hanga!
szerencsére kifogyhatatlan vagy
a Hangákból! ismét egy gyönyörű
darab, ami egy szomorkás belső
pillanatot rögzít.
érdekes, hangsúlyos megoldás az
írásjelek hiánya.
ölel
leslie
szia leslie!
Kifogyhatatlan az, aki nyitva tartja a szívét, tudod…
Ölellek: Hanga.
Szia!
Nagyon tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Zsolt, halálosan meg vagyok tisztelve :-)))
Rozália, köszönöm Neked!
Hanga