Mondtad-e akkor a nevemet,
mikor átölelt a bársonyos éj?
A magány feküdt csak melletted
és arcodat mélyen párnádba temetted.
Ejtettél-e könnyet értem,
mikor nagyon hiányoztam?
Megdobbant-e szíved hevesebben,
mikor vártál és én nem jöttem?
Néma maradt a telefonod,
pedig vártad az ismerős dallamot.
Mond, mire gondoltál akkor
mikor szíved eszedre nem hallgatott.
Mikor a bánat- karmolta sebek,
egyre mélyebben martak beléd
és gyűlölted az éjszakát,
úgy tettél, mintha nem is értenéd.
Mit ér a csendbe kiáltott fájdalom,
könnyáztatta, homályos szemek
és reggel meggyűrt arcodra nyom
a nincs tovább keserű bélyeget.
Tudtad- e már akkor, hogy vége?
A rózsaszín álmokat bepiszkolta az élet,
vele tiszta érzésedet és beléd hasított a gyülölet,
kimondhatatlanul átölelt a soha többet.
Az élet megy tovább, hidd el,
majd találsz másikat,
engem elfelejtesz, mint egy rossz emléket
és szemétbe kerülnek, a széttépett képek.
De ne gyűlölj, kérlek engem,
csak teérted tettem, amit tettem,
mert szeretlek, s te jobbat érdemelsz,
pedig nagyon fáj, hogy elengedtem kezed.
Csak szenvedek, mint kivert kutya,
ki csillagos éjszakán a holdat ugatja,
keservesen síró hangját visszhangozza
a végtelen kibírhatatlan fájdalma.
Csak te boldog legyél
és kapd meg azt, amit én nem adhatok,
bár azt már úgysem láthatom,
mert fekete földbe temetem bánatom.
E cudar világot akkor, végleg itt hagyom.
18 hozzászólás
Kedves József, sajnálom, hogy ilyen szomorú perceket élt át a barátod; nemes lélekre vall, hogy az általa szeretett személy boldogságát kívánta… azt hiszem, ilyesmire csak az képes, aki tényleg őszintén, szívből és önzetlenül képes szeretni.
Szépen megfogalmaztad az egykori gondolatait…
Üdv.: barackvirág
Szomorú történet, mély érzelmekre vall, hogy így bele tudod helyezni magad a barátod helyzetébe.
Szeretettel: Rozália
Kedves Barackvirág, azt tudni kell, hogy a barátom egy gyárban dolgozott, a lány meg egyetemista volt és a lány szülei nem nézték jó szemmel a kapcsolatukat. De ez még nem is lett volna baj, csak amikor töbször is elmentek olyan egyetemista bulira, akkor jött rá, hogy nagyon nem való a lányhoz. Szó nélkül leköltözött vidékre és nem sokkal késöbb egy balesetben meghallt. Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Hűha, akkor ez nehezebb helyzet volt, mint gondoltam… Jó lenne, ha végre egy olyan világban élhetnénk, ahol kölcsönösen becsülik egymást az emberek, hiszen egy gyári munkás is nagyon fontos és értékes; nélküle bizony leállna az élet több területe is. Persze, tudom, nehéz az is, amikor valaki kevesebbnek gondolja magát, mint a másik fél… szinte mindig ok nélkül… Az én apám is gyári munkás, és rengeteg értékes dolgot tanultam tőle… nélküle sokminden nehezebb lett volna, nagyon becsülöm őt!
Sajnálom, hogy így alakult a barátod élete, és én köszönöm, hogy leírtad nekem, mi történt vele pontosan.
Üdv.: barackvirág
Kedves Rozália, nemrég találkoztam a szüleivel és a beszélgetésünk után írtam ezt a verset. Örülök, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Kedves József!
Szép-szomorú megemlékezés… Nagyon bele tudtad élni magad egykori barátod helyzetébe. Bizonyára nemes lélek lakozott benne…
Üdv: Borostyán
Igen kedves Borostyán, nagyon rendes ember volt. Elengedte azt akit szeretett csak azért, hogy neki jobb legyen. Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Kedves Barackvirág, lehet, hogy ha nem hagyja el a lányt akkor a lány szülei választják szét öket, mivel mind a kettő diplomás volt és jobb partit szántak a lányuknak. De az is közre játszhatott, hogy amikor az egyetemista bulikon voltak szinte nem is értette miröl beszélnek. Rájött, hogy a lánynak inkább az a társaság való.
Üdv: József
tetszet a versed mint mindig üdv eszter
Kedves József!
Nagyon szépen megírtad, mit érezhetetett a barátod. Mélyen beleéreztél az ő fájdalmába. Sajnos az élet már csak ilyen, nem mindenkinek adatik meg, hogy boldog legyen. Sajnos.
Szomorú szép verset írtál.
Barátsággal Panka!
Köszönöm kedves Panka, hogy olvastad a verset. Mint már írtam, nemrégen találkoztam a szüleivel és ez eléggé felkavart.
Üdv: József
Kedves Eszter, örülök, hogy tetszett a versem.
Üdv: József
Ez nagyon szép, kedves József. Gratulálok: Colhicum
Köszönöm kedves Colhicum és örülök, hogy tetszett.
Üdv: József
Te széppé teszed a verseddel ezt a szomorú történetet.
Köszönöm kedves Edit, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
A rózsaszín álmokat bepiszkolta az élet,..tudod ez nagyon őszinte gondolat, és sokszor, nagyon sokszor így van…
A versed maga az egy csodás írás…de ez így kevés…engem teljesen elragadott, talán én is írhattam volna…
Nagyon köszönöm, hogy olvashattam! Le a kalappal..)))
üdvi: dp.
Köszönöm Dinipapa. Örülök, hogy olvastad. Szerintem ha te írtad volna, még jobb lenne a vers.
Üdv: József