odakint az eső zuhog
vége a nyárnak
s én perzselő
édes csókokkal várlak
száznapja, száz éve
cipellek magammal
amióta álmaim
kínyíltak az orgonákon
akkor még előttünk
volt a nyár
akkor még fülemülék
készülődtek ablakunknál
a fákon este és magasság
mélység szédület
virágzott ölelkezésre
szerelemre
odakint az eső zuhog
vége a nyárnak
gyönyörű tested
minden porcikáját
csókolnám a nap helyett
perzselő
édes csókjaimmal
s ziháló ujjongó ölelésed
várom
térdrehullva várlak
2 hozzászólás
Kedves István!
Szépen összeraktad a múló nyár és a szerelem érzetét.
Szeretettel gratulálok: Ica
Gyönyörű ez a vers.
Szeretettel gratulálok : Zsu