Savas oldat lett az élet
Szétrágja nedve lelkemet.
Szerelmünk közé is befolyt,
S minden érzést kiégetett.
A kisült áramkörök között
Egy hajszáldrót még ép lehet,
Mi annyi szikrát tud még adni,
Hogy begyújtja motorját szivednek.
Lázason kutatom,keresem a reményt,
S lelek egy érzést mi még meleg.
S lángot csiholnak belőle vágyaim,
De sajnos a szived már túl hideg.
10 hozzászólás
Nagyon érdekes ez a "műszaki" metafora, és a vers felépítése is, hogy néha fel-felbukkan ugyan a remény, de végül mégis csalódás a vége.
A "motrát" szerintem "motorját" :), de különben tetszik!
Üdv,
Poppy
köszönöm kedves Poppy,igen a motrát az motorja csak egy picit kivágtam belöle.Üdv :Szekelyke.
Nehéz gondolatok, érzések…
Nehéz mindig, mikor valaminek vége van…
Tetszett a versed, kedves szekelyke!
Szeretettel: gleam
Köszönöm kedves Gleam ,megtisztelsz figyelmeddel.
Kedves Székelyke!
Fájó gondolatokat írtál le, szépek és különlegesek a hasonlataid.
Bár lenne megjegyzésem: "begyújtsa" helyett a "begyújtja", A "motra helyett "motorját, át kellene alakítani ezt a sort. S jó lenne…
Üdv: fátyolfelhő
Szia!
Engem lenyűgöztél (mint mindig).
Az érzés és a különleges metafora mellett engem – mint tudod – a stílus ami igazán magával ragad Nálad 🙂
Köszönöm!
Jodie
Kedves Székelyke!
Különleges szerelmes versed elragadtatva olvastam…
Szépek a hasonlataid és modern stílusúak!…
Gratulálok!…Lyza
Ez nagyon szép, és aki élt már át ilyent annak van csak igazán mondani valója.
Gratulálok szeretettel Elizavetta
Érdekes felépítésű vers. Egész jó és kifejező. Tetszett.
Ági
Koszonom szavaitokat.