A csillagok tiszta fénnyel ragyognak.
Most hozzád száll szerelmes sóhajom,
mert nem vagyok melletted és a sorsnak
fényévnyi röptét némán bámulom.
A szívemet kis madarakkal küldtem.
Vágy dobbanása szívedig hatolt.
És lelkemben ezernyi szikra-fürtben
hallottam a hozzám küldött sikolyt …
De érzem, hogyha elsodor a szél
és síromat is vadrózsák takarják,
találkozunk szerelmünk éjjelén,
ha sírodra majd tiszta szívvel írják;
Szerette őt, és ebbe halt bele.
Ez lesz álmunk végső üzenete …
4 hozzászólás
Szia Braunel!
Braunel, hű olvasóddá tettél.
Tőlem most kapsz egy ötöst, mert feltétel nélkül imádom a szonettjeid, szőröstül-bőröstül. Legfőképpen azt, hogy elfeledteted velem a jambusokat, hiszen úgy a mélybe rántasz, hogy nem is gondolok rájuk.
Ez a 14 sor úgy sajdult belém, hogy már-már vér serkent belőlem. Eszméletlen a ráérzésed, még ha fáj is neked.
Szépeket kívánok neked, és lesem a következő szonetted.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen Kankalin.
Jólestek a szavaid.
Örülök, hogy tetszett.
Nagyon szép megható, szerelemes szonett.
szeretettel-panka
Köszönöm panka.
Örülök, hogy így érzed …