Véres pofával közeleg,
Értem jön, jön közelebb…
Gigám elmetszi némán,
Zilált lelkem léhán
Elszáll, s a halál
Tizedel tovább…
Végzet
By RebbelBy RebbelBy RebbelBy RebbelVéres pofával közeleg,
Értem jön, jön közelebb…
Gigám elmetszi némán,
Zilált lelkem léhán
Elszáll, s a halál
Tizedel tovább…
10 hozzászólás
Kicsit zavaros, de hát melyik végzet nem az. Az első sort érzem annak. De lehet bennem van a hiba, mert a vizuális ösztöneimre hagyatkoztam.
Gondoltam leírom.
szeretettel-panka
Szia Panka 🙂
Nem értem, hogy mire gondolsz, de érdekel, szóval kifejthetnéd bővebben. :)) Én nem találok benne semmi furcsát, de mint minden versnél, itt is: Ahány olvasó, annyi nézőpont és értelmezés, kiváltott érzelem. 🙂
Örülök, hogy itt jártál és leírtad a gondolatodat.
Köszönettel,
Balázs.
Kedves Balázs!
Nekem a "véres pofával" vizuálisan elég horrorisztikusnak tűnt. Mivel a vér, a gyilkosság egyik látható jele, ezért, kicsit túlzottnak vélem. Hiszen a végzet ennél jóval többet sejtett. Egyszóval a "véres" helyett valami mást írnék. De ez csak az én meglátásom, nem vagyok szakember, csak szimpla olvasó. Nem tudhatom az íróban konkréten mi zajlik, csak próbálom elképzelni, mit is szeretne mondani azzal amit leír.
szeretetttel-panka
Kedves Panka!
Ha vizuálisan horrorisztikusnak tűnik, az pont jó. 🙂 Jól látod a vért, mint jelet. Mindenkinek a legnagyobb végzete a VÉG, azaz a halál. Mindegy mit teszel, mi a sorsfordító, két nagy dolog, pontosabban három nagy dolog történik az emberrel "életében".
Megszületik.
Életet ad valakinek, valakiknek.
Meghal.
Akkor a végzet végsősoron a halál. :)) Legalábbis szerintem. Tehet az ember akármit, ez a végzete :))
Köszönettel,
Balázs
Kedves Rebbel !
Valahol azt olvastam , hogy a születés percétől kezdve az élet minden következő percei
a halál felé lépkednek. Amikor elérkezik a végzet, a lélek már lélektelenné válik és elszáll léhán. Gondolom azért, mert ha volna benne erő akkor a test sem szűnne meg élni.
Tömör ez a vers nagyon és nem enged félremagyarázni.
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Nekem aztán ezt mondhatod, én nem tudom, hogy hol van a lélek a testemben, vagy hol kéne lennie, én lélek alatt mindig a tudatot értem… Azaz engem, ami vagyok. 🙂 És én azt vallom, hogy a halállal, bármily' nehéz is ezt tudomásul venni, mindennek vége. Lehet még a világnak is, sosem tudhatod. :DDD Bár szerintem a világ tőlem független, de vannak ilyen nézetek is…
Köszönöm, hogy itt jártál, és érdekes vélekedés, ezzel is gazdagabb lettem.
Köszönettel,
Balázs
Szia! 🙂 Nagyon jó, gondolkoztál már a krimi íráson? 😀 BlackCat
Szia! :))
Nem, de szeretem a krimiket… Magával a prózával is még csak szemezek, félek nekikezdeni, pedig elméletileg lenne hozzá pontenciálom…
Pont ma kezdtem bele egyébként egy próza féleségbe, majd nézd meg… Habár nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog :)) De aki képes nem emberként ránézni, az érteni fogja az egészet, sőt még tetszeni is fog neki :DD
Köszönöm hogy erre jártál,
Balázs
Szia Balázs! 🙂
Naaa, most az vagyon, hogy ifikorod ellenére szerintem kísértetiesen eltaláltad a hangulatot. 🙂 Nagyon tetszett ez az akrosztichon.
A cím és a függőleges kezdő sor egyenként is rémisztő, derékszögben méginkább. Ami a kettő keresztmetszetében van, nekem kifejezetten vámpíííros. Nem Edwardra gondolok, hanem az igazi vérszívó vámpírokra.
Szerintem ez a legjobb versed. Fééélelmetes. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm, igyekszem a legjobb átadásra törekedni, ezek szerint egész jól megy. 🙂
Ami a vámpírokat illeti, lehet tudatalatt gondoltam erre, mert van most egy könyvem, ami angolul, rövid, de Drakuláról szól :)) Bár nem az ő megjelenítésük volt a célom, de rájuk is könnyen lehetne asszociálni. 🙂
Köszönöm, ismerősöm mást jelölt meg kedvencnek, rá az hatott mélyebben. :))
Köszönettel,
Balázs