Végzetem

Nem tudom kincsem merre jársz
Rám miért van hogy nem találsz?
Kereslek én is hátha meglellek.
Hogy Végre kerek legyen életem!

Mi lehet az mi távol tart
Miért látlak a távolban?
Nem érlek el délibáb.
Szomjazom, innék már!

Kezdem belátni mi nagyon fáj.
Hogy Nem létezel, tán senki vár?
Senki vagyok! A múltam ködbe száll.
Elfelejtenek, lelkem is tovaszáll!

Nem feladni kéne azt mondanád!
De nincs bennem, amit láthatnál.
Nem törte meg a reménysugár.
Ha volt is, már biztosan tovaszállt!

Vicces, hogy én meg hittem ebben.
Hogy Vagyok valaki, számít a tettem.
De bohóc vagyok ez nagyon vicces.
Egy Senkiházi celeb, pofára esve!

Miután csak siránkoztam. Nem is egyszer,
Hogy már itt az idő! Magamon is nevessek?
Sokan hittek bennem és szerettek.
De én f*sz, csak őket is, semmibe vetettem!

Mondd hát! Milyen ember vagyok én?
Ha nem egy Senkiházi kamu rém?
Valójában. Elkényeztetett kis senki!
Picsogó kislány, felette a felszín!

Ez vagyok én! Most így érzem.
De holnap ha holnap felkelek,
Megint másképp látom az életet.
És kínzom magam tovább,

ez az én végzetem!