Álmok között rekedve,
lebegve mélységek fölött,
mennyek titkos völgyében,
éjszaka ében szín ölében
inszomnia tátong éhesen.
Kéjesen marná fel húsod.
Fájdalmadban súgod neki,
merre lelei szíved szegletét,
hol traumák tépték szerteszét
gyerekkorod vékonyka bőrét.
6 hozzászólás
Kedves Ginko!
Versed egyedülien,különlegesen tárja fel
a gyerekkori traumákat!
Azok sokszor követnek bennünket
egész életünkben és
nagyon nehéz megszabadulni tölük!
Akaratlanul elöjönnek;, különösen este
és nem jön álom a szemre!
Sokszor úgy tünik kilátástalan a harc
ellenük!
Gratulálok!
Nagyon jól sokerült kimutatnod
mire képesek a gyerekkori traumák!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor,
Köszönöm szépen, megtisztelsz a figyelmeddel és köszönöm, hogy ilyen értőn olvastad a versemet.
Szeretettel: Ginko
Szia!
Csodálatos lezárás, amely egyben fájdalmas is.
Nagyon tetszett a versed, mert végig azt hittem, hogy valamilyen szaftos tivornyáról fog szólni, és lám. Csalódtam, de nem bánom.
Üdvözlettel: Szabolcs
Szia eferesz,
Köszönöm szépen, hogy olvastál és, hogy elnyerte a tetszésed. Ez a kis csavar nem volt benne tudatos, de valóban. 🙂
Üdvözlettel: Ginko
“traumák tépték szerteszét
gyerekkorod vékonyka bőrét.”
Megrázó sorok. Annál talán nincs is szomorúbb, mint amikor a gyermeknek kell szenvednie, annak, akit még óvni, védelni, szeretni kellene.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, hogy olvastál, Rita.
Szeretettel: Ginko