Vers’hetnékem van már,
Veled alszom végre,
Szókat lobban vágyam,
Szikrát vet az égre.
Párnám habosítom,
Dunyhám melegítem,
Édes tested vágyát,
Ha jössz, belerejtem.
Eljön majd a hajnal,
Pironkodva lépdel,
hold, fátylát lebbenti,
Sápadt arca védjel.
Harmadszorra fordulsz,
Mellettem az ágyba,
Messze jársz már tőlem,
Egy másik világba.
6 hozzászólás
Kedeves Ildiko!
Csodaszép sorok!
Ezek a sorok az álmot jelentik?:"Messze jársz már tőlem,
Egy másik világba."
Gratulálok.sailor
Igen kedves sailor! Azt!
Köszönöm az elismerésed, és a gratulációd!
Boldoggá teszel vele!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Nagyon tetszett!
Szeretettel : Edit
Kedves Edit!
Örülök Neked és köszönöm!
Ildikó
Kedves Ildi!
Nagyszerű verset hoztál. Én – talán kiderült számodra – elég fogékony vagyok az érzelmes húrokat pendítő írásokra. Te pedig jó érzékkel alkotsz ilyeneket. Egymásra talált vers és olvasója. 🙂 S ezt neked köszönhetem.
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Nagyon örülök, sőt boldoggá teszel hozzászólásoddal!
Szeretettel
Ildikó