Veled képzeltem a jövőt

Veled képzeltem a jövőt!
A jövőt, amelyhez két szív, két ember kellett volna.
Nem elég csak egy, aki ég, lobog, lángol,
amíg a másik csak kivárva pislákol.

Veled képzeltem a jövőt!
Egy boldogabb, szebb jövőt, melyet eddig megéltünk.
Néhány hétig a felhőkben jártam, bíztam,
Nem figyeltem én intő jelekre.

Veled képzeltem a jövőt!
Oly szép lehetett volna minden, oly gyönyörű.
Csodásnak láttam a világot körülöttem,
Ragyogott a fény, melegített.

Veled képzeltem a jövőt!
Ám megfagyott a lelkem, zúzmarás lett a szívem.
Fagyos kéz markolja erősen, hidegen,
Arcomon jeges gyöngyszemek peregnek.