Puha könnyű léptekkel, az este közelít,
Miközben a napsugár leteszi színeit,
Nesztelenül átlépi küszöböm, s elém áll,
Szeretet, szerelem, nem álom, nem légvár.
Velem van érzem, hol volt, nem kérdem, nem számít,
Öleljen karja, csókoljon ajka, elkábít.
Az égieknek hálát rebegve, nem bánom.
Hozzámbújt a teste, így talált az este, egy ágyon.
Virágszirom bársony hull bele az éjbe,
Világít szikrázón, a szeme mély kékje.
Kezdi fújni éji zenéjét a természet,
Nyugalmat terít az én szívemre, s nem félek.
2006
2 hozzászólás
Ettől nem is kell félni! csak meg kell élni!
De jó neked, hogy veled van…
Igen szerencsésnek is érzem magam. Köszi.