A lombok zöldje, csak emlék maradt,
Erdők karzatán se zengi már
Nyár dicséretét ezer madár,
De lásd, mily kéken ragyog az ég,
Aranyban fürdik a messzeség,
Dombokon csordul a szőlő leve,
Október kedvét tölti vele!
Diófa ágán hangol a szél,
Füledbe örök vágyról zenél,
Lelkedbe magát bölcsen belopva
Lángra lobbant, a tüzes vénasszonyok nyara!
3 hozzászólás
Kedves Virágének!
Csodálatos vers, szép őszi képek, egész magával ragad a hangulata.
Nagyon tetszett.
Üdv: József
Szia Katika!
Igazán kedves őszi verssel lepted meg a napvilgosokat.
Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel gondolok Rád: Kata
És ha Indián Nyár lenne? Grt.Z