Vendégség

Mókus mama térül fordul,
Tiszta lesz a kicsi odú.
Port törölget a polcokon,
Jön Márk, a városi rokon.

Felfut, lefut, csak rohangál,
Elkészült már makkból a tál,
És még ezer mag a fákról.
Nem terem ilyet a város.

Mókus papa ámul, bámul.
Rá már csak az ital hárul.
Le is szalad az avarba,
Harmatot gyűjt a kancsóba.

Délre fordul már az óra.
Nap is hűsöl a kis tóban,
Mikor megáll lent a taxi,
Lassan ki is száll valaki.

Lompos farkú öreg mókus
Jobbra fordul, balra fordul.
Tán palotát keres szeme?
Üdvözlő tömeg kellene?

Mókus papa lefut gyorsan
Mindkét kezében kancsóval.
Megkínálja a vendéget
Jégbe hűtött harmatlével.

Körbeülik fent az asztalt,
Mókusmama kínálgatja
De a rokon csak fitymálja
Fintorogva néz a tálra.

Szégyenkezik mókus mama
Torkán akad a makkfalat.
Méregbe jön mókus papa
Jó nagyot csap az asztalra.

Szedte-vedte teremtette!
Ha idejössz vendégségbe
Akkor ne válogass komám,
Mert fejeden koppan a tál!

Meg is ijed Márk, a vendég.
Vendégségből neki elég.
Fogta magát és elszaladt,
Taxi várta a fa alatt.

Mókus mama és a párja
Egy csöppet sem sajnálta.
Nekiálltak az ebédnek
S közben csöndben nevetgéltek.

Együtt újra felidézték
Öreg rokon ijedt képét.
Az ebédtől tele hassal
Kiültek még az udvarba.

Makkból jutott még estebéd.
Így esett a nagy vendégség.