Le kell gyűrnöm a vágyat,
hogy tovább rád várjak!.
Mostantól mentem az irhám,
nem vetek kettőnknek ágyat.
Mert így akarom!
Nem jó nekem szeretni Téged,
Inkább várom a kegyetlen véget,
Ha a vágy mostantól nem éget,
csak a fájdalom mi bennem béget!
Nem jó nekem szeretni!
Ezért, saját szakállamra,
hiába vársz, nem megyek haza,
már csak isten segíthetne hozzád,
bár tudom, testem vonzana.
De nem hagyom!
Hívó szavadat újra hiába várom,
ígéretemet hát, visszavonom.
(S)’ írásba, munkába feledkezem,
utánad már nem epekedem!
Nem! Nem! Nem teszem!
Tudom csacsiság volt, mit elkövettem,
hogy felajánlottam, önfeledten
bármelyik nap lemegyek, röpülök,
ha délelőtt szólsz, délután jövök.
Már bánom! Mint a kutya!
Egy nőnek nem szabad magát,
ily nyíltan felajánlania!
Inkább meg kell halnia,
vagy kérnie, önmaga árát.
De nincs pofám!
Már látom, nem volna fair,
tiszta lelkedet kárhozatra vinni,
véle akarni pokolra szállni,
hogy enyémmel együtt égjen el.
Ó borzalom!
4 hozzászólás
Szia Ildikó! Először is, nagyon jó ötlet volt, h a versszakok közé beletetted azokat az indulatos felkiáltásokat. Élővé, dinamikussá tetted így az egészet. Abban viszont nem tudok állást foglalni, mit kell tenni egy nőnek: hagyni az egészet a fenébe, vagy tovább epekedni. Én csak a magam egyszerű, primitív, férfi eszével tudok okoskodni a régi közmondást idézve: nem érdemes olyan villamos után futni, amelyik nem vesz fel. majd jön a következő. Vagy a nóta szavaival: "Gombház sej, ha leszakad, egy helyébe száz is akad"!!! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön!
Először is, örülök nagyon, hogy tetszik így a versem. Akartam írni hogy ötlet, mert hisz tényleg csak egy ötlet.
A történet valóságos eseményeken alapszik, de talán túl "bonyolult" ahhoz, hogy minden vetületét egy vagy akár több versben is bemutassam.
Így, most csak az egyiket látod, mert így kanyarítottam.
Persze most van ingerenciám arra, hogy mentegetőzni kezdjek, tudniillik, hogy dehogy szaladok én semmilyen szekér után hiába, csupán sikerült magamnak "kiképezni" egy olyan "játszótársat", aki pont annyira van jelen, amennyi ahhoz kell, hogy én bármilyen dramaturgiát kitalálhassak hozzá, aminek legalább van egy kis valóságalapja.
Tudom hol a helyem, mit akarok, s minden ennek a célnak az elérése érdekében történik, s hidd el, mindenkinek így lesz a legjobb.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildiko!
Remek, egyedi, mozgalmas a versed.Tele van mely erzelmekkel, ami megadja a versed hitelet.
Szeretettel gratulalok. Ica
Köszönöm szépen, drága Icám!
Annyira örülök hogy újra itt vagy!
Szeretettel ölellek:
Ildikó