tucatnyi eldőlt törpe
görögnek adja ki magát
de
kármen belép a mozgalomba
s
ez a munkája
frontálisan ütközött törpék felsorolása
bárókkal,
sportosan öltözött konokokkal
megvitatja
állapotosságát
az üresség sonkáival ötvözve az aranyműves sárga vakolatait
mikoron az aszfaltszagú répa korgott egy angyalnyit
ah
a gügyeség szárnyra kapott
illatokat ignorálva
pulóvereket gombolva
a föld alatt
a gyöngy
át
semlegességemmel
elöntöttem egy várost
mindenki sörben alszik
au
ez füledből hallatszik
szisztematikusan
porladozik
frusztrált lantok abbahagyják a zenét
a tömérdek, akit senki sem ért
pompás, pompa
asztakonyha
gyilkosságot hámoz a spagetti helyett
pákozd
szeret
éva
holdacska
szimatol utánam a kaszás
7 hozzászólás
Nahát! Nagyon tetszik a versed!! Jó képek kicsit avantgarde képzettársítások (nálam ez 5-ös), modern forma újszerű stílus!!
Jó! gondolatokra késztető vers, ami nem rág szájba…
Üdv az íróklubban!
Janka
(Amúgy ha nem vagyok tolakodó kíváncsi lennék az önvers-elemzésedre..)
köszönöm, köszönöm!:)
elemzés? hú, olyan nincs, nem tudatos vers, vagy lehet, hogy pont az, csak nem tudok róla
😀 Akkor keres benne valami tudatost, lehet szükséged lesz még rá 😀 Nekem tetszik…
megint köszi 😀
az egész rövid kis életed rámehet arra, hogy komoly, meg tudatos dolgokat keress! minek? írj, ahogy jólesik- ha Jókai Anna megteheti, te is! mind a ketten reformátusok vagytok 🙂
háh 😀 te már így tudod, hogy rövid és kicsi?:)