Csikorgó hideg éjszaka
mindenhol bűz, a vér szaga.
Testrészek, félig foszló hullák,
ezek mind mind mind csak nullák.
Levágott fejek ezerszámra,
felrakva egy nagy ócska szánra.
Névtelen, hideg, kihűlt testek,
akik a harcban mind elestek.
Vérszagú, hideg éjszaka,
borzalmas harcok alkonya.
Visszatérünk mi is majd a porba,
beálltunk egy végtelen nagy sorba.
Ha utunk egyszer véget ér,
létünk már semmit sem remél.
Oszló testünk földbe ássák,
hogy soha többé, soha ne is lássák.
Életemre se tennék fel tétet,
a nem is cserélném el a földi létet,
de lelkünk halhatatlan lélek,
s most már a haláltól sem félek.
2 hozzászólás
A sok ,egy picit tul méretezett ,véres ,durva képek után az utolsó szakasz mint sivatagban az oázis ,tetszik a vers ,de én inkább a durvább,az abszurd kategoriába raknám ,egy kicsitt durva de amugy nagyon jó,gratulálok.
Köszi a véleményt! Üdv!