Ritmus és dallam
Benned dobog,
Mint lelked,
Ha derűs, hévvel lobog.
Száz öröm lényedben,
Lávaként szétárad,
Kényszer ostromolja
Lelki bástyádat,
Akár a muzsika,
Mely magával ragad,
Ritmusa élet,
s az élet Te vagy.
Gondolatokat
Szavakba öntesz,
Érzelmek skáláján
Kábultan röptetsz,
Míg ritmus és dallam
Rímek közt kutatnak,
Fegyelmet szabnak
Féktelen vágyadnak,
Hogy ömlesztve tárjad
A világ elé
Mi csak a tied,
Másé senkié!
A vajúdás kínjának
Örömét ízleled,
Míg versed egy hajnalon
Tökélyre nem viszed!
5 hozzászólás
Látom azért haladsz a "tökély " felé.Grt.Z
Az "uborkafára" azért nem szeretnék feljutni, mert félek a pottyanással járó veszélyektől. Köszönöm, hogy meglátogattál, kedves vendég leszel házamban, ha erre jársz. Katalin
Kedves Virágének, igy igaz, amit leírtál az mind kell a versíráshoz és akkor egy ilyen csoda születik mint a te versed, gratulálok.
Kedves szhemi! Szavaid örömet szereztek számomra.Köszönöm! Katalin
Kedves Virágének!
Tökéletes vers nincs.A végét nem értem. A vajúdás kínjának örömét ízleled.
Szép sor. Csak "Fegyelmet szabnak Féktelen vágyadnak," Ez is jó. De szerintem máshogy működik ez, bár szerintem egyéntől függ.
Ági