Varázsceruza mellettem írogat.
Egy költőtárs rója a sorokat.
Rímek születnek, a ritmus alakulgat.
Szív, szeretet közli a gondolatokat.
Vers születik. Jó ellesni a pillanatát,
az alkotó, teremtő ihlet hangulatát.
Nagyszerű élmény látni a sorok vonulatát,
amely jellemzi az alkotó tiszta szándékát.
Megáll. Gondolkodik, hogyan is írja tovább,
hogy írja le gondolatai sokaságát.
Majd ismét megragadja a varázsceruzáját
és írja tovább rímeinek garmadáját.
1 hozzászólás
Érdekes, ahogy elképzeled – gyakorlod – a versek létrehozását.
Az első két versszak nagyon jó, a harmadiknál kissé sántikál, de
kevés hozzáadással megoldható lenne.
Pl. 4. szakasz első sorában fölösleges az "is", a harmadikban az "a" betü,
s az utolsó sorsba beépíteném az a betűt a rímjeinek szó elé.
Persze, nem biztos, hogy Neked is megfelelne, ezért ne vedd rossz néven
tőlem, nem is szeretek beleszólni mások munkájában.
Így is jó a versed, szeretettel olvastam: Kata