Ismeretlen új, valami igazi vágy,
Különös izgalom és titok vagy.
Kaland a szívnek, lelkemnek
Vigasza és bátorítása mind te vagy.
Te vagy, és versembe írlak,
Versemmé írlak, és egy leszel
Vele, Te leszel hang, szó,
Minden rím, és a hallgató
Csend a sorok között, lüktetés,
Melyet nem hallasz, csak érzed…
Szavak közti sóhajnyi vágyban
Véllek majd felfedezni téged.
S olykor sóhajnyi vágyak között
Ott leszel Te a szavak helyett,
Hisz tollamba miattad új élet költözött.
S te jelensz meg minden papírra vetett
Elveszett, aprócska, édes szó fölött.
2 hozzászólás
Szia!
Hmmm ez igazán jó. Főleg az tetszik, ahogy a végén a három jelzővel késlelteted a rímet.
Csak így tovább!
B
Kell-e annál több, mint hogy valakit verssé írjanak? Szép.