Angyali érintés

Valamikor, nagyon régen
az Óperencia közelében
éldegéltek angyallányok,
mit csináltak, halljátok.

Szeretetfát nevelgettek,
gyümölcsöt róla szedtek,
belerakták kis kosárba,
viszik szegények házába.

Az ördög ezt észrevette,
tette, vette, teremtette,
bizony, ezt nem hagyom,
az est leszáll, ellopom!

Az angyalok megérezték,
az ördögöt észrevették,
álomporral megszórták,
a kosárt kamrába zárták.

Az ördög, mikor felébredt,
kamra ajtaját felfeszített,
elvitte a pokolba a kosarat,
ott rá senki nem találhat!

Sírnak, rínak a szegények,
így bizony, ők éhen vesznek,
angyalok segítsetek rajtunk,
nélkületek nem boldogulunk.

Ördögöt még álmában érték,
szeretetporral meghintették,
mire gonosz ördög felébredt,
a szeretet lelkében feléledt.

Ez nemcsak mese, ez valóság,
csoda történt, az nem vitás,
ördög vitt szegény asztalára
gyümölcsökkel tele kosárkát.