Fejem a porban, kezem a sárban,
Térdemen rogy e test.
Sebeim vére, kezemen szárad,
S könnyem csitítja ezt.
Hajam a szélben, lehelve táncol,
Virraszt az éj szeme,
Dalol a bánat, fekete átkot
Szórnak az ég fele.
Figyel a holddal, sok ezer csillag,
Szótlanul bámul, Egy,
Ezer közt nincs igaz, lesik már csak
Végtelen életem.
Kötelet tört kezemen az élet,
Homlokom láz üti,
Betegen hajtom fejem az éjbe,
Vállamat bűn üli.
Korai fénnyel kacag a hajnal,
Ébred a nyári nap,
Fejem a porba, kezem a sárba
Sírnom nem, nem szabad.
1 hozzászólás
Szerintem sírni szabad, de érdekes a vers gondolatsora, én szívből gratulálok hozzá, jó!