Érdekel mivel vagyok teli?
Mi folyik szét ereimben?
Szétfeszít belülről ezernyi
Apró karcolás, kegyetlen
Szúrás, marás,
Pillanatnyi halál,
Belevésel valamit a hátamba,
Ott hordom a bélyeged,
Üvöltve kiabálsz,
Kívánsz, kiégetsz
Belőlem minden érzést,
Szorításod a csuklómon viselem,
Csillapítom a vérzést
Arcomon,
Érdekel? Kit érdekel?
Alig hallok,
Fáj mindenem, s
Fogod a kialvó tüzet,
Utoljára felém tartod a lángot,
Belém égeted az álmod,
Agyonütsz a vakulásig,
Az utolsó sikoltásig,
Dögölj meg kiáltanám,
Pusztulj innen,
Pusztulj vágy, hogy akarlak,
Akarom a billogod is,
Hogy belém vésd mélyre,
A gonoszt a szemedben,
A harcot kezedben,
A karcolásod, marásod,
Hogy erőddel eltüntess,
S nem leszek több, mint
Puszta sajgó test,
Pusztuló nincstelen,
Kit érdekel…
9 hozzászólás
Nagyon szép!!!! Az érzelmek harca érződik verseden. És tetszik a cím is, elárul! de így jó,szerintem. Igazán jó volt olvasni.
Nagyon köszönöm, harcos időszakomban írtam az biztos:-)
Szép szerintem is. Folyamatos. Jó benne az ellentét, hogy mégis akarod, hogy elpusztítsanak a végén, pedig az elején is kiderül hogy ez okoz minden kínt.
Igen, a kettősség. Valahogy még sem szabad hogy egy szerelem ilyen legyen, de felejteni, kihűlni, az talán még rosszabb.
Tetszett.
üdv
sanna
Köszönöm a véleményeteket, boldog vagyok, hogy olvastátok!
Igen.Minden kapcsolatunkban kissé meghalunk….Főleg ha vége..! Grt.Z
Jó vers… (üdv. Á.E.)
Köszönöm, hogy írtatok! Azt hiszem leginkább az álmok halnak meg, de talán nem is ez volt a lényeg, hanem, amikor utolsó félelem mar bele az emberbe, hogy nem lesz már semmi, és bármit megengedne és elviselne inkább, mint ezt.
H.
A szerelembe akár bele is hal az ember, mindent elnéz a másiknak. Nekem ezt jelenti a versed. Nagyon szép, gratulálok: Colhicum