Mikor olvasom szomorú soraid
Szívem megtelik irántad részvéttel.
Kérdem magamtól és Tőled:
Mért adod föl miden reményed?
Hisz’ az élet telve minden széppel,
Nézz körül gondosan, hittel és reménnyel.
*
Mosollyal, ha lépdelsz göröngyös utadon
Mindenki meglásd, örömmel fogad,
Szomorúságod utána örökre elmarad.
Számodra is tartogat sorsod még örömet
Csak vedd észre; ne figyeld a múltat.
Néz mindig előre, s feledd el a rosszat!
*
Ha esténként fáradtan megpihensz,
Majd magadban imáid mondod
Boldogság tölt el, szívedben érzed:
Lám, ez a nap mily’ szép volt!
Hidd el, álmaid is szebb lesz,
Belátod Te is: Érdemes még élned!
*
Szeretettel küldi Neked virágcsendélettel: Kata
7 hozzászólás
Szép, vigasztaló, s egyben biztató vers. Tetszett. Üdv.: Túri I.
Kedves kata! tetszett a vigasztaló bíztató versed!!
köszönöm, hogy megosztottad velünk is!
Szeretettel: marica
Köszönöm, hogy meglátogattatok
Kata
Kedves Kata!
Hiszem, hogy ezek a vigasztaló szavak meghallgatásra
találtak Zsuzsánál.
Szeretet és együttérzés árad minden sorából.
Nagyon szép!
Kdves Zsike!
Most böngészek a régi verseimnél. Tudod, ez volt az első versem. S az illetővel itt találkoztam a Napvilágnál, ő is tag lett. Korábban egy dunántúli egyesületnél mindketten tagok voltunk, s ott időnként adtak ki a pályázatokból amolyan egyszerű borítású antológiákat.
Ahogy nézem, ezt a versemet azóta nagyon sokat olvasták.
Köszönöm, hogy olvastad. Ne haragudj, hogy csak most reagálok rá.
Szeretettel: Kata
Nagyon megható vers! Remélem olvasta, akinek szól!
Gratulálok Kata!:)
Sajnos, nem tudom, hogy olvasta-e, pedig azóta már itt is tag lett, s ha jól emlékszem, egy alkalommal flhívtam rá a figyelmét. Mindegy. Egyszerű vers, a legelső, amit elkövettem!
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata