Jött a tavasz ránk, vágyteli éjjelt hozva magával.
Forgószél bolygatta a nádast, és közepében
ott állt istenien szép férfialakban az angyal.
Én elaléltam. Megtörtént köztünk, aminek nem
kellett volna, hisz egymagam éltem, védtelen asszony.
Elnehezültem. Félek, mert közelít az időm már.
Itt van a zord tél, és én ülve-vajúdva a földön
várom az angyalt. Könnyű hópihe hull odafentről.
Vigyázz az angyallal!
By szilkati
6 hozzászólás
Kedves Kati!
Mértékletes sorokkal ábrázolod az idő folyását, az öröklét születés-halál táncát. Nagyszerű alkotás.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Ez is egy hétszavas vers. Márciustól decemberig épp kilenc hónap. Nemes Nagy Ágnes utánozhatatlan verse, a Téli angyal volt az "ihlető". Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves szilkati! Nagyszerű verset írtál, gratulálok hozzá, barátsággal: Madár.
Kedves Madár!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Gyönyörű, kitűnő versedhez
szeretettel,
elismeréssel gratulálok kedves Kati!
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa, köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati