Vigyázz rám!

Csak egy lány.Kinek a
szerelem nem csak vad ölelkezés
egy fülledt,nyári éjszakán,
tiltott csók,mit senki nem lát…
Majd egy könnyelmű megcsalás,
Mit körül fon a véres szitkozódás.

Nekem a szerelem gyengédség…
Halk,néma rajongás irántad
Nézni,ha búsulsz,s gondolni:
"Vajon mi bánthat?"
Melléd bújni,hogyha fázom,
Beszélni…Hallgatni…
Mikor melyikre vágyol!

Reggel korán kelni,
S nézni csak pár percig arcodat,
Nézni ahogy a felkelő nap arany sugara
szádra mosolyt csalogat.
Tavaszi estéken kéz a kézben
ülni a cseresznye fa alatt,
Hol nem lenne más,csak te meg én,
és a búcsúzó alkonyat.

S te mosolyoddal adnál erőt,
megfognád elárvult kezem,
S én mint bűnös,tékozló gyermek
a melledre hajtanám fejem,
Görcsösen kapaszkodnék beléd,
Mint reményt nyújtó,utolsó ágba,
mielőtt zuhanni kezdenék a vaksötét világba.

Nem szólnék,ha tudom,hogy bánt,
HA neked így jó,akkor nekem se fáj!
Némán tűröm majd azt is,
Ha gyalázol versz vagy szidsz!
Mert szeretlek annyira,hogy soha meg ne bántsalak,
Egy hazugsággal,kétkedéssel meg ne csaljalak!

De te ugye mindvégig mellettem leszel?
Hazugnak,ármánynak,mondd ugye nem hiszel?
Mert az fájna igazán szívemnek,ha
Elmennél,elszakadnál tőlem,
Mert egy végzetes darabot vinnél el belőlem.

Óvj kérlek…Legyek neked törékeny virág,
Mit ha eldobsz,széttipor e kegyetlen világ.
Fogd kezem,s csókolj,míg bele nem szédülünk,
Míg egymás karjába fel nem hevülünk!
Csókkal tapaszd be szám,
Ha majdan forró érintésed,
Feltörő sikolyra késztet.

S én engedelmes leszek mindhalálig,
Várok rád,ígérem,amennyit csak asszony tud várni!
Éjnek idején,ha fáradt leszel,
Fáradtan,de mosolyogva ágyat vetek.
S majd pislanásaim is halkak lesznek,
Hogy fáradalmaid kipihenhessed.