Vihar

Szívszorító némaság…
Túl nagy tán a nyugalom?
Vihart vár a rónaság.
A csendet hallgatom.

Körbenézek riadtan
Még a légy sem zümmög kint.
Egy madár csak felcsippan,
De csitt! A csend óva int.

Hirtelen egy villanás!
Felharsan az égi kürt.
Visszaverődő csapás,
Majd a zaj lassan elült.

Villog, dörren, ostoroz,
Az ég korbácsa lecsap,
Tűz gyullad a lombokon,
Hol a villám halad.

Halkul a szél, a vihar
Elhallgat, elcsendesül:
Már csak távoli moraj,
Majd álomba szenderül…