Vihar után

A nap-sárga vitorlát tépte a szél…
A távolban is látszik egy másik.
-az kopott hófehér-
A közeli árboc mégis csak feszes,
vajon ki hinné el, hogy néhány perce
az Isten botjára esküdött eső…!
Ádázan vert, csapott és ütött,
szikrázó tajtékzó hullámok között.
Szerencsés csapásban nincs hajótörött!
Az ég szülte kékek! Víztükröt kevernek!
Apró csíkokban dacolva csatáznak szelíden.
A világos és sötét! Eggyé gyöngyöződnek.
Napsugár őriz és rejt, e végtelen féltő jel.
A hegyhátról messziről fények közelednek.
A kikötő tornya figyel. Halkul a moraj.
Csendesen zúg. Zúg, még ez a tenger.