Édes szenvedések óráját
Kondítja a harang.
A pokol ma menny mátkája,
Onnét hív e hang.
Lassan átfon az éj,
Ajkamon a csend dalra kél,
Szívembe zárom az alkony bíborát,
Úgy őrzöm, mint utolsó csodát.
S érzem, a vak sötétség jő,
Halkul a harang, megriad a szél.
Ím, megdermed a lélek,
Vérem ősi táncra kél.
Itt érzem Őt, hallom édes szavát,
Az istenek elküldték hozzám az éj démonát!
„Csókolni vágylak” – szólít, s én megfagyok,
Mert végzetem e sötét angyal, és sorsa én vagyok!
Testében háborog a vágy,
S bennem lángra lobban a kéj,
Tüzes táncunk égető mámor,
„Perzselj hát, ne félj!”
Szinte könyörgöm szerelméért,
E halálos láz édes megváltás nekem.
Karjai közt nem csábít az élet,
Nem kell már semmi kegyelem…
…s meghalni nem féltem,
Mert övé lett az életem
e szent és sötét alkonyon,
…”Viharszemű angyalom!”
19 hozzászólás
Kedves Dorina!
Viharos, érzelmekkel teli versedet szép szavakkel és gondolatokkal tölötted meg. Nagyon tetszik a köv. mondat: "Szívembe zárom az alkony bíborát, Úgy őrzöm, mint utolsó csodát."
Őrizd is sokáig, és tartsd meg kedves emlékeid között, bámi történjék is ezután. A szép perceket nem szabad elfeledni.
Szeretettel: Kata
Szia, Kata! Köszönöm szépen a kedves szavakat, igyekszem is megőrizni ezeket a dolgokat! 🙂
Üdv.: Doreen
Éjfonta bársonylepel
szárnyai, ölelnek
majd, s nem engednek el.
A Hold ezüstjével,
viharral szemeiben
érkezik majd hozzád.
Égni a szenvedélyben
veled, nap nap után!
Seiraf
egy Viharangyal
S én várok Rá,
reszkető szívvel,
őszinte vággyal,
hogy eggyé váljon végül
Seiraf és Azúr angyal…
Ezer villám bőlcsőjéből
repül, kínnal gyötörve.
Azúr lángokból születő
szép csillagszemet követ.
Az vezeti a sötétben,
s vigyázza lépteit
az úton, el ne tévedjen,
legyőzze félelmeit!
Viharszemű angyalom,
kérlek, vigyázz rám nagyon,
s én visszaadom, mi elveszett:
tündöklő, harcos szívedet!
Jöjj édes kárhozat!
Hasíts fel fény!
Ha eljő a holnap,
nem félek többé!
Esküdj…és zálogod én leszek,
ha átölel a fény, szemeid viharában
én is elveszek…
Szia Doreen!
Verseiddel egy egészen új világba viszed el az olvasót.
Az érzékek nagyon magas fokú, egyéni ábrázolása már egy új dimenziót jelent.
Nekem tetszenek ezek a "kirándulások".
Jó vers ez is, gratulálok!
Üdv.:Tamás
Szia! Köszönöm, még sosem illették ilyen kritikával a versem, ez kedves tőled! 🙂 Örülök, ha át tudok adni valamit.
üdv.: Doreen
Csakis jerrynostrot követhetem gondolatmenetben: oltári érdekes képeid vannak, bírom őket. Fantáziadús, egy kissé sötét és élvezetes.
Grat!
Szia! Köszönöm neked is. Valóban, nagyon közel áll a szívemhez a sötét téma 🙂
üdv.: Doreen
Kedves Doreen!
Ha azt mondom, bilincset vetettek leklemre soraid, azzal sem tudnám kellőképpen érzékeltetni, amit ezek a sorok kiváltottak! Magával ragadó a sodor, amit a sötét végzet és a szerelem közösen táplál. Egy vizuális ember – mint magam is – soraid olvasva szinte látja a jelenetet, amit te már megfestettél! Köszönöm ezt a csodát!
Tisztelettel: Éjkirály!
Köszönöm a pozitív kritikát és a szavazatot, nagyon jól esett! Annak is örülök, hogy elnyerte a tetszésed. Ez a kedvenc párosításom: sötétség és szerelem 🙂
üdv.: Doreen
Sajátos rítmusa egy -két helyen elkalódik sebaj , találsz újat és majdnem próza de vissza tér minden a megszokott kerékvágásba, és jöbn a megoldás. ami itt mintaha halál lenn(?), hát az a legjobb, mert oda bárki elmenkülhet. Noha van ok, amiért ezt válalni lehetne, de hozzáteszem, azért mégsem mutzsály.
Szia! Köszi a kritikát! A szerelem és a halál számomra itt ugyanazt jelenti: Halálos szerelem, szerelmes halál, két összefonódó dolog, amik kiteljesítik egymást. 🙂
hát ha ez a legjobb, amire jutottál, nem tok mit felelni, sok sikert.
Kedves Doreen!
Annyira tetszik ez a vers, hogy le sem tudom írni! 🙂 Nagyon jól folyik benne a történet, gördülékeny, és megragadó! Szuper vers!
Szeretettel: Annie
Köszönöm, Laguna!
Régi vers, és kicsit összeszedetlen is, de azért az enyém.