Viharszemű sötét angyal

Mint sziklák közt nyargaló
vadlovak, tomboló orkán
zúg. Csak a szirten álló
nem mozdul a kövek fokán.

Kezében türkiz láng ég,
Másikban díszes kardot tart.
Vérző szívvel harcol még
a holnapért, csak ez maradt.

Hátán fekete szárnyak
feszülnek. Kibontva szállnak
a szélben, s dacolnak
vele, égre kiáltanak.

Korokon túli hegyek
kiáltása zeng, ódon fák
ősi regét mesélnek,
s őrzik a holtak álmát.

Éjben járó idegen,
árny küzd makacsul a Sorssal.
Előtted a végtelen,
viharszemű sötét angyal!