Színes esőkönnyek fedik
a lila virágos utcát,
szél sodorja ablakodon át
lágyan hajló levendulák
ázott, s homályos illatát.
Orgona álmodból ébredsz,
virágszirmokkal szemedben,
s indulnod suhanó ködben
mindig hallgatag küzdelem,
de belekapaszkodsz erősen
esernyőd hajlott nyelébe,
s kopott ajtódon kilépve
hiába nézel farkasszemet
vihar halhatatlan lelkével,
lassan az sem bánt igazán,
ha hallod, hogy mögöted a járdán
összesúgnak a cserfes ibolyák.
Viharvirágok
By Hayal
3 hozzászólás
Nagyon megérintett ez a vers. Szép képek uralják, látom magam előtt az esőben a lila virágos utcát… szép. üdv hundido
szia!
Fura, a címből valami robajlóbbra gondoltam, ettől az első sort egyből láttam, de az egész hangulatából én inkább olyan vihar utáni csendet éreztem… (lágyan hajló levendula, suhanó köd) s bár az esernyőt kezedben csavargató ajtónkilépés képe megvolt. És ettől tetszett, nagyon!
Köszönöm!
Gabe
Egészen jól sikerült ez a vers. De mégis valami hiányzott nekem a versből..