Itt állsz előttem mint ígézet
szépséged csábítóan megejt
elbájoló szemeidet nézem
te aranyszőke, orosz lány
szemedből mint drágakő
sugárzik a legszebb igéret
annak zöldes varázsától
a szívembe lángol a szerelem
mely dús aranykalásszá érett
Nem tudom, honnan jőssz
milyen ott a föld szaga
de benned van az orosz róna
a szép lelkedből bőven árad
a tajga szerelmes illata
És mégsem vagy idegen nekem
láttam szíjas, nyírfa termeted
úgy érzem találkoztunk egyszer
ajkadon a régi szendergő mosoly
amit lecsókolok szerelmesen
Mondd drága lány, mit érez szívem
mióta láttalak a szerelem tűze éget
képed ott látom a délibábos Hortobágyon
vagy a szülőfölded napsugaras mezején
ott messzi lenn a szőlőérlelő délen.