a tarkóját látod.
A haj játékos, göndör,
loknis, tiszta és
tökéletes.
Majd fokozatosan
körbejárod, mint a
mutató a számokat.
Az arcot egyre
jobban látod.
S mintha te lennél
az áldozat,
rájössz, hogy mégse
tökéletes.
A fülek már lázadást
szítanak
az arcbőr is egyre
rútabb befele.
S véres tűfogakkal
rádordít az arc.
De mire te szembe
fordulsz vele,
már rég megtanultál
visszavicsorogni rá.
S élethalálharcot vívtok.
Míg mégtöbb vér fog
kicsorogni rá.
2 hozzászólás
Kedves Janka, ez nanyon jó. Szép képekkel írod le az élet harcát a világgal.
Tetszett, jó volt olvasni.
Üdv: József
Szia!
Köszönöm, hogy olvastál és írtál!
Üdv.: Janka